Olvasgattam a neten. Pontosabban: a facebook-on. Még pontosabban: http://www.facebook.com/IALVAS
Szóval, beszélünk álmunkban. :) Ez jó, mert álmunkban nem annyira tudjuk kontrollálni a mondandónkat és ezért vicces, - alkalomadtán jókat kacagunk egymáson.
Rajtam pl. egy egész kórterem röhögött, amikor egy igen rövid műtét végeztével, de még altatásban motyogtam az ágyban, a takarót markolászva és dícsérve magamat, hogy "milyen higiénikus vagyok". Mert ez olyan "fontos" volt, akkor, abban a helyzetben. :)
A legtöbb emberre jellemző, hogy valakinek, valamilyen élethelyzetben meg akar felelni. Meg akarunk tanulni angolul, mert a csapból is az folyik, mert kell a munkahelyre, a munkavállaláshoz, hogy jók legyünk a főnöknél. Dresszírozzuk a gyereket, hogy tanuljon, hogy jó munkája legyen, hogy könnyebben bejusson valami menő szakra.... Ez így nagyjából rendben is van, mert küzdeni tudni kell. Csak aztán egy idő után monotonná válik a dolog és kezd nyűggé válni, elveszítve a varázsát. Márpedig az ember érzelmi lény. Kutatások is igazolják, hogy a vásárlásainkat is érzelmi indíttatásból kezdeményezzük, nem racionális döntések alapján. Szóval, kell valami a lelkünknek, ami felvidítja, segít neki újjászületni.
Javaslom, hogy tűzzünk ki új célokat magunk elé: ne azért tanuljunk nyelveket, hogy jók legyünk a főnöknél! Tanuljunk azért, hogy még álmunkban is jól beszéljünk angolul! :)
Bepötyögte: Bea
Szóval, beszélünk álmunkban. :) Ez jó, mert álmunkban nem annyira tudjuk kontrollálni a mondandónkat és ezért vicces, - alkalomadtán jókat kacagunk egymáson.
Rajtam pl. egy egész kórterem röhögött, amikor egy igen rövid műtét végeztével, de még altatásban motyogtam az ágyban, a takarót markolászva és dícsérve magamat, hogy "milyen higiénikus vagyok". Mert ez olyan "fontos" volt, akkor, abban a helyzetben. :)
A legtöbb emberre jellemző, hogy valakinek, valamilyen élethelyzetben meg akar felelni. Meg akarunk tanulni angolul, mert a csapból is az folyik, mert kell a munkahelyre, a munkavállaláshoz, hogy jók legyünk a főnöknél. Dresszírozzuk a gyereket, hogy tanuljon, hogy jó munkája legyen, hogy könnyebben bejusson valami menő szakra.... Ez így nagyjából rendben is van, mert küzdeni tudni kell. Csak aztán egy idő után monotonná válik a dolog és kezd nyűggé válni, elveszítve a varázsát. Márpedig az ember érzelmi lény. Kutatások is igazolják, hogy a vásárlásainkat is érzelmi indíttatásból kezdeményezzük, nem racionális döntések alapján. Szóval, kell valami a lelkünknek, ami felvidítja, segít neki újjászületni.
Javaslom, hogy tűzzünk ki új célokat magunk elé: ne azért tanuljunk nyelveket, hogy jók legyünk a főnöknél! Tanuljunk azért, hogy még álmunkban is jól beszéljünk angolul! :)
Bepötyögte: Bea
