Ma délelőtt egy nagyon aranyos, vidám hölggyel beszélgettek a rádióban. Olaszországban született egy alpesi falucskában, friuli az anyanyelve, Franciaországban élt, és Magyarországon talált otthonra - egyedül. Franciát meg olaszt tanít, és nem érzi egyedül magát.
Döbbenetes, ahogy elmondja: mi is történt, amikor lemondott róla, hogy valaha is megtanul magyarul.
Nyomban az jutott eszembe (mi más jutott volna?): mi is az a három dolog, amit Dr. Asher szerint a gyerekek mindig megkapnak, és amitől sikeresek a nyelvtanulásban:
- semmi görcsölés;
- csak hallják és értik;
- nem beszéltetik őket, joguk van hallgatni.
2 hozzászólás:
Én is hallottam, és tetszett! :-)
Nekem is tetszett.
Azonban volt valami nem olyan rég az életemben, ami még jobban tetszett. Alkalmam volt beülni Attila egyik TPRS nyelvórájára. Nagyon érdekes volt, mert tényleg jogot érvényesít a fenti három pontnak, amit teljesen más megtapasztalni, és beszélni, írni, vagy olvasni róla.
Én egy nagyon régóta (10-12 éve) angolul tanuló ember vagyok, akinek nemigen termett babér az angol tanulás során. Többször, több fórumon ecseteltem már a problémámat Bee néven, többek közt itt is. Szerintem nagyon kevés olyan ember létezik, aki ennyi sikertelenség, csalódás, kudarc után mindent maga mögött hagyva (család, jó állás, otthon) kiköltözik Angliába, hogy azt a célt amit 12 év alatt nem sikerült elérni, megtanulni angolul, majd eredeti nyelvi környezetben talán sikerül egy újabb 12 év alatt. Majd egy éve Angliában élek, általában angolok közt dolgozom, és itt is járok angol tanfolyamra, akárcsak otthon, vagyis angol környezetből jut bőven.
A múlt héten hazalátogattam, és első dolgom volt felkeresni Attila egy angol óráját, mivel nem hallottam erről a módszerről azelőtt, pedig sok tanfolyamot végigjártam korábban. Rendkívül jó élményekkel távoztam innen.
Az óra kezdetekor Attila átváltott angolra, és tulképp magyar szó nem hagyta el a száját az óra végéig. Ebben csak az a furcsa, hogy nem is vettem észre, csak az óra végén, amikor vissza váltott magyarra. Vagyis mindent értettem angolul is. Nagyon szépen, lassan és érthetően beszél, és általában három-, négyféle mondatszerkezetben mondja el ugyanazt a tartalmat. Ez azért nagyon jó, mert ha elsőre nem sikerül megérteni az elhangzott mondatot, akkor másodikra lehet, de harmadikra biztos, hogy megérti mindenki a csoportból. És ekkorra már tudatosul az első két mondat pontos jelentéstartalma is.
Az óra elején Attila elindított egy történetet, amit mi, a tanulók formáltunk teljes folyományában, mindenki beleadva saját ötletét. Attila, négy-ötféleképp rákérdezett minden egyes mondatra ami elhangzott úgy, hogy mi csak igennel, vagy nemmel, vagy csak egy egy szóval válaszoltunk. Az óra végére mindenki hozzá tudott szólni valamilyen szinten, de angolul, és ez az, ami szerintem nagyon fontos. Mivel mindenki a történet alakulásával volt elfoglalva, egyszerűen nem vettük észre, hogy nem is magyarul szólunk hozzá a történethez. Vagyis el tudtunk jutni egy olyan szintre, amikor nem azon görcsöltünk, hogy hogyan fogjuk kimondani amit ki akarunk, mert a történet alakulása sokkal izgalmasabb volt mindenki számára. Nagyon felszabadult volt az egész társaság, pedig azt hiszem, sokan voltunk olyanok is akik csak akkor láttuk egymást először.
Mindent összevetve, ha valaki elmegy egy ilyen órára, a végére biztos "megnyílik" a szája. Nekem nagyon sokat segített.
Én már itthon egy megrögzött angol kurzusokra járó voltam, sok módszert kipróbáltam, de egyiktől sem kaptam annyi sikerélményt, mint ettől az egy órától.
Angliai tartózkodásom során számos nem angol anyanyelvű, de angolul beszélő emberrel találkozom. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a "nem merni megszólalni" tipikusan magyar betegség. Minden más nemzet gyermeke jobban mer beszélni mint mi. Van aki nagyon csúnyán, rossz szórenddel, hibás kiejtéssel, de még is mer, és többé kevésbé megértik. Mi magyarok rettegünk attól, hogy fogjuk mondani amit akarunk, és mit fognak mondani akik hallgatják, pedig nem ez a lényeg. Egyszerűen meg kell szólalni. Én sem tudtam megtenni, csak tudtam, hogy így kell, mert már rengeteget olvastam róla. De itt, kacagva tettem meg, erőlködés nélkül. Nagyon érdekes volt. Nem tudtam, hogy létezik ilyen....
Egy szó mint száz aki rész tud venni Attila egy kurzusán, az a kurzus végére biztosan meg fog szólalni angolul. Ja és még házi feladat sincs! Mindenkinek csak ajánlani tudom...
Bee
Megjegyzés küldése