Az ember a történelem hajnalától (Bábeltől?) fogva sikeres nyelvtanuló. Ez minden rendű-rangú emberről elmondható, nem kell hozzá különleges képesség. Pontosabban: különleges, csodálatos képesség kell hozzá, csakhogy e képesség minden embernek sajátja: bárki olvassa e sorokat, régen bizonyította már, hogy anyanyelvi szinten képes birtokba venni a nyelvet.
Nem volt sohasem ritkaság (ma sem az), hogy akár több nyelven is tudjon közel anyanyelvi szinten valaki. Ne gondoljunk művelt, tanult emberekre: írástudatlan középkori (vagy manapság pl. ázsiai) parasztemberek akár 3-4 nyelven is tudtak (tudnak) beszélni.
De mit látunk magunk körül? Némelyek boldogulnak a nyelvtanulással, sokan pedig küszködnek. E bizonytalan vagy-vagy állapotot természetes adottság dolgának szokás tekinteni - holott NEM az.
Tudomásom szerint a nyelvoktatás 19. századi indusztrializálása (az oktatás nagyipari módszereinek bevezetése és elterjesztése) előttről nincs adatunk arra, hogy valakinek, akiben a szándék megvolt, nem sikerült megtanulnia egy nyelvet. A sikertelen nyelvtanulás éppen úgy a modern kor sajátja, mint a pollenallergiák és az evészavarok.
Amíg nincs kór, nem gondolkodunk azon, hogy mi az egészség. Az általánosan elterjedt, indusztrializált nyelvoktatási módszerek és intézmények silány eredményességi rátája késztette Stephen Krashen amerikai oktatáskutató nyelvészprofesszort arra, hogy az idegen nyelvek sikeres birtokbavételének kritériumait megfogalmazza, vagyis választ adjon arra a kérdésre: miben áll és miként valósul meg a nyelvek elsajátítása?
A tudományban semmit sem illik 100%-os bizonyossággal állítani, így Krashen hipotéziseknek (feltevéseknek) nevezte a kérdésre adott válasz 5 pontját. Bár vannak, akik vitatkoznak vele, harminc év alatt a tudományban senki sem tudta felülírni állításait - a gyakorlati nyelvoktatás pedig megdöbbentő eredményességgel igazolja helyességüket. A világ legjobb, legeredményesebb, legcsodálatosabb tanárai közül azok, akiket a világhálónak köszönhetően van szerencsém ismerni (és akiktől míg e blogig eljutottam, rengeteget tanultam és folyamatosan tanulok), munkásságukban már évek óta iránytűnek tekintik Krashen tételeit.
Ezt az "iránytűt" szeretném ismertetni, legalábbis amennyire és ahogyan én magam megértem, abban a reményben, hogy ez a kedves Olvasónak - akár tanul, akár nyelvet oktat - segít majd tájékozódni, a tévutakat elkerülni, és célhoz jutni.
Mivel Krashen szerint a nyelvtanulás dolgában semmi sem lehet gyakorlatibb, mint a jó elmélet, a következő blogbejegyzésben az 5 tétel leírásánál igyekszem majd támpontokat adni ahhoz, hogy a kedves Olvasó a saját gyakorlatát, az idegen nyelvekkel átélt sikereit és kudarcait Krashen öt pontjának fényében értelmezhesse.
Nem volt sohasem ritkaság (ma sem az), hogy akár több nyelven is tudjon közel anyanyelvi szinten valaki. Ne gondoljunk művelt, tanult emberekre: írástudatlan középkori (vagy manapság pl. ázsiai) parasztemberek akár 3-4 nyelven is tudtak (tudnak) beszélni.
De mit látunk magunk körül? Némelyek boldogulnak a nyelvtanulással, sokan pedig küszködnek. E bizonytalan vagy-vagy állapotot természetes adottság dolgának szokás tekinteni - holott NEM az.
Tudomásom szerint a nyelvoktatás 19. századi indusztrializálása (az oktatás nagyipari módszereinek bevezetése és elterjesztése) előttről nincs adatunk arra, hogy valakinek, akiben a szándék megvolt, nem sikerült megtanulnia egy nyelvet. A sikertelen nyelvtanulás éppen úgy a modern kor sajátja, mint a pollenallergiák és az evészavarok.
Amíg nincs kór, nem gondolkodunk azon, hogy mi az egészség. Az általánosan elterjedt, indusztrializált nyelvoktatási módszerek és intézmények silány eredményességi rátája késztette Stephen Krashen amerikai oktatáskutató nyelvészprofesszort arra, hogy az idegen nyelvek sikeres birtokbavételének kritériumait megfogalmazza, vagyis választ adjon arra a kérdésre: miben áll és miként valósul meg a nyelvek elsajátítása?
A tudományban semmit sem illik 100%-os bizonyossággal állítani, így Krashen hipotéziseknek (feltevéseknek) nevezte a kérdésre adott válasz 5 pontját. Bár vannak, akik vitatkoznak vele, harminc év alatt a tudományban senki sem tudta felülírni állításait - a gyakorlati nyelvoktatás pedig megdöbbentő eredményességgel igazolja helyességüket. A világ legjobb, legeredményesebb, legcsodálatosabb tanárai közül azok, akiket a világhálónak köszönhetően van szerencsém ismerni (és akiktől míg e blogig eljutottam, rengeteget tanultam és folyamatosan tanulok), munkásságukban már évek óta iránytűnek tekintik Krashen tételeit.
Ezt az "iránytűt" szeretném ismertetni, legalábbis amennyire és ahogyan én magam megértem, abban a reményben, hogy ez a kedves Olvasónak - akár tanul, akár nyelvet oktat - segít majd tájékozódni, a tévutakat elkerülni, és célhoz jutni.
Mivel Krashen szerint a nyelvtanulás dolgában semmi sem lehet gyakorlatibb, mint a jó elmélet, a következő blogbejegyzésben az 5 tétel leírásánál igyekszem majd támpontokat adni ahhoz, hogy a kedves Olvasó a saját gyakorlatát, az idegen nyelvekkel átélt sikereit és kudarcait Krashen öt pontjának fényében értelmezhesse.
