Amit örömmel tanultunk, soha nem felejtjük el... (Alfred Mercier)

2010. jún. 5.

Melyik a legfontosabb téma a szóbeli nyelvvizsgán?

Évekkel ezelőtt egy kollégám, Zsolt, megkért, segítsek neki felkészülni a nyelvvizsgára a szóbeli témákból.

- Hányból? - kérdeztem.
- Van vagy húsz - mondta ő.
- Az nekem sok - mondom én.
- Hát hányra van időd? - kérdi Zsolt.
-  Engem igazán csak egy téma érdekel - mondtam neki -, ám azt mondd meg előbb, téged melyik érdekel a húsz közül?

Zsoltot persze egyik sem érdekelte. Mint ahogyan engem sem.

- Engem az érdekel - mondtam Zsoltnak - hogy téged mi érdekel a legjobban a munkádon kívül?

Ekkor tudtam meg, hogy Zsolt nagy pecás.

- Akkor megvan a témánk - mondtam. Hány halfajtát ismersz?

Már nem emlékszem, hány tucatot mondott.

- No - mondom Zsoltnak - a halfajtákat, a horgászfelszerelést, mindent, ami a témához tartozik, ismered. Gond mindebből angolul is felkészülni, vagy inkább a húsz unalmas témából készülnél?

Zsoltnak nem volt nehéz a választás.

- Ráadásul - mondom - a vizsgáztatókat két vállra fogod fektetni. Többet fogsz tudni a témádról, mint ők. Csak az a titka, hogy bármelyiket húzod is a húsz közül, a harmadik mondatnál már a saját témádra evezz. Pl. ha a bevásárlást húzod, akkor bármit is akarsz venni, okvetlenül útbaesik a horgászbolt ("On my way to the supermarket, I saw a new fishing rod in the shop window..."). Az utazást húzod? Természetesen pecázni mész. Szálloda? A tőszomszédságában okvetlenül horgásztónak kell lennie. Lakóhely? Itt is a pecázóhely a lényeg. Tanulás? Természetesen, miközben várod, hogy harapjanak. Egyszóval: bármi is a téma, a legrövidebb úton vágj át a saját témádhoz, és azt aztán fejtsd ki részletesen, a vizsgáztatókat megszégyenítő tárgyi tudással. Ilyenkor csak ők veszthetnek!

Így is lett. Zsolt természetesen verejtékes fölkészülés, különös izgalmak nélkül könnyedén túltette magát a nyelvvizsgán, s a vizsgáztatóknak is jóval kellemesebb volt a pecázásról kedélyesen értekező vizsgázót hallgatniuk, mint a bebiflázott témákat nagy nehezen, irulva-pirulva visszakérődzőket. Pedig akkor még nem is láthatta ezt a jó kis oktatófilmet:



Ma viszont már mindenki megtalálhatja a magáét. Ne feledd, ha vizsgára készülsz: akárhány téma van is a listán, a Te témád, az az egyetlen a legfontosabb!

2 hozzászólás:

Hello Botond.
(bee)

Nagyon érdekes dolgot vélek észrevenni a Zsolt-féle esetből.
Valahogy azt érzem, hogy magának az angol, ill. bármely idegen nyelnek a fontosságának úgymond a "háttérbe kell szorulni" a kommunikáció során. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy a kommunikációban a lényegnek mindig annak a témának kell lennie, amiről épp az szól. A nyelv az éppen csak egy eszköz, amit használunk a kifejezés módszerére.
Leegyszerűsítve tehát, ha az ember inkább arra koncentrál beszéd közben amit akar mondani, és a nyelvi szabályokra nem koncentrál annyira, akkor talán könnyebben ki is tudja fejezni magát...
Vagy rosszul érzem?
Mert eddig kifejezetten ámultam azoktól az emberektől, akik eszközként tudták használni az idegen nyelvet. Én eddig azt gondoltam, hogy ez csak azoknak
a külön kiváltsága akik, már réges-régen magas szintű nyelvtudás birtokában vannak.
Lehet, hogy ezt sokkal előbb, például már az én rendkívül alacsony szintemen is el lehetne kezdeni? Át kellene helyezni a prioritást a mondanivalóra, hogy ne a nyelvi szabályokon legyen a hangsúly?
Mi a véleményed erről?

További szép napot!

Bee

Kedves Bee,
Ebben az a különös, hogy amit írsz, azt akár szó szerint idézhetted volna Krashentől. Pontosan így van, ahogy mondod, és Krashen pontosan ezt mondja: az ember akkor sajátítja el a nyelvet, amikor nem a formára figyel, hanem a tartalomra; amikor a nyelvet eszközként használja kommunikáció céljából. Talált, süllyed! A legjobb úton jársz! :)

Megjegyzés küldése